Csatlakozott:
2016-09-29
Bemutatkozás: Körmöndi Brigitta Tímeaként láttam napvilágot, és a kisregényeimet Körmöndy Tímea szerzői név alatt publikálom. Szüleim második gyermekeként születtem Budapesten, 1977. november 11-én. A gyermekkorom lényeges történése, hogy esténként édesanyám a bátyámnak, és nekem rengeteg mesét, és történetet olvasott. Neki köszönhetem, hogy beleszerettem Fantázia országba, ahol a szárnyalásomnak csak a képzelet szabhat határt. De amellett, hogy mindig támogatta a kreatív tevékenységet, szerető gondoskodással terelgetett a felnőttek világa felé. Megtanított rá, hogy az életben, csak úgy fogok boldogulni, ha folyamatosan képzem az elmémet. Mindig kedvenc elfoglaltságaim közé tartozott az olvasás. Gyermekkorom mesekönyveitől, egyenes út vezetett a tankönyvek magolásához, majd onnan a közbeszerzés jogi világba. Jelenleg is ezen a területen szorgoskodom. Napjaimat a jogszabályok alkotta szigorú világban élem. A sok tanulás, és a munkám jellege megtanított a fegyelemre, és a kitartásra, aminek nagy hasznát veszem, mikor leülök a megtöltésre váró fehér lap elé. Talán a felnőtt szabályok kényszeres áthágása utáni vágy késztetett arra, hogy a művészetben keressem meg a szabadság életérzését. A vásznakra kent olajfestékek szaga, és a meseregények írása között találom meg a boldogságot.
Eddig egy könyvem jelent meg 2015-ben szerzői kiadásban: „Fabatkó. Egy hibiszke, akit száműzött a mesevilág.” címmel.
"A mese a mindenség kulcsa. A lélek ajtaján kopogtat." Jungtól származik ez az idézet, és minden benne van, amit a mesékről gondolok. A mese valóban kulcs a mindenséghez, hisz mesehősök útját járva, megtalálhatjuk a megoldást minden problémánkra. Kereső, bizonytalan, tétova próbálkozóból a mesei szabályokat betartva igazi hőssé válhatunk, a saját életünk meséjét szövögetve.
Az általam leírt történetek újszerűen állnak hozzá a mese műfajához. Az én meseszereplőim nemcsak jók, vagy rosszak. Ha hibáznak, vagy rossz döntést hoznak, akkor vállalniuk kell a tetteikért a felelősséget. De a meséimbe próbálom a régi „Magyar Népmesék”-ben található tanulságokat is belecsempészni. Volt olyan felnőtt olvasom, aki megjegyezte, hogy a meséim neki kicsit túl „horrorisztikusak”, és félelmetesek. De ezzel az állásponttal én nem értek egyet. Ha a gyermek ki tudja várni a szorongás fantáziaképein áthaladva a vigasztalás és megszabadulás képeit, akkor a mese jótékony hatású, és eléri a célját: példát, és mintát mutat a gyerekeknek a probléma megoldásból. Az élet tele van ismeretlen, félelmetes dolgokkal, de ezeken bátorsággal, hűséges barátok segítségével még a legkisebb is túljuthat.
Az én könyveim nem egyszerűen csak sztorizásra épülnek, hanem kifutnak egyfajta várható elgondolkodtató mondanivalóra. Ennek meg is felelnek a műveim, hiszen a célom, hogy a „Vége” felirat után maradjon az olvasóban valami nyugtalanság: minden rendben van a saját környezetemben, úgy jó a világ, a maga igazságtalanságaival, ahogy személyesen is érzékelem? Van-e tennivalóm a nagy zűrzavarban?
