<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Meseföld</provider_name><provider_url>https://mesefold.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Körmöndy Tímea</author_name><author_url>https://mesefold.cafeblog.hu/author/kormondy_timea/</author_url><title>Amikor írok...</title><html>&lt;p style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;Amikor leülök a gép elé írni, akkor elengedem a fantáziámat, és hagyom szárnyalni. Nem érdekel, hogy a történeteimnek nincs valóságalapja, csak arra koncentrálok, hogy éppen abban a pillanatban könnyedséget, és játékosságot tapasztalok. Egy-egy fejezet megírása után, végtelen nyugalom, és békesség tölt el.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;Sokszor olvastam, és hallottam, hogy az írók egy része az írást egy fajta terápiaként használja. De nálam a mesélés nem egy hiányállapot miatt történik. Nem azért írok, hogy kifejezzem, hogy jelenleg mi minden kellene a boldogságomhoz. A számomra az írás egy eszköz, ami hagyja a csodákat megtörténni. Segít benne, hogy neheztelések, és félelem nélkül élhessem az életemet.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;Mert a valódi mese ott van az élet minden pillanatában. Pont az rejti el a szemünk elől a csodákat, hogy azt hisszük, hogy időben és térben máskor, máshol található meg a boldogság.&lt;/p&gt;
&nbsp;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://mesefold.cafeblog.hu/files/2016/07/c3adrc3b3gc3a9p1-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>