{"version":"1.0","provider_name":"Mesef\u00f6ld","provider_url":"https:\/\/mesefold.cafeblog.hu","author_name":"K\u00f6rm\u00f6ndy T\u00edmea","author_url":"https:\/\/mesefold.cafeblog.hu\/author\/kormondy_timea\/","title":"C. Andersen: A rend\u00edthetetlen \u00f3lomkatona","html":"

\"andersen\"Volt egyszer huszon\u00f6t \u00f3lomkatona, egytestv\u00e9r valamennyi, mert ugyanabb\u00f3l az \u00f3cska \u00f3lomkan\u00e1lb\u00f3l \u00f6nt\u00f6tt\u00e9k mindegyiket. Pusk\u00e1juk a k\u00e9zben, szem\u00fck egyenesen el\u00f5retekint, piros-k\u00e9k egyenruh\u00e1juk pomp\u00e1z\u00f3 sz\u00e9p. Amikor kinyitott\u00e1k a dobozt, amelyben fek\u00fcdtek, meghallott\u00e1k az els\u00f5 sz\u00f3t ebb\u00f5l a vil\u00e1gb\u00f3l: \"\u00d3lomkaton\u00e1k!\" Ezt egy kisfi\u00fa ki\u00e1ltotta, \u00e9s boldogan tapsolt. Sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1ra kapta az \u00f3lomkaton\u00e1kat. Sorba \u00e1ll\u00edtotta \u00f5ket az asztalon. Egyik katona szakasztott m\u00e1sa volt a t\u00e1rs\u00e1nak, csak a huszon\u00f6t\u00f6dik k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u00f6tt valamennyire a t\u00f6bbit\u00f5l: f\u00e9l l\u00e1ba volt, mert \u00f5t \u00f6nt\u00f6tt\u00e9k utols\u00f3nak, s k\u00e9t l\u00e1bra m\u00e1r nem futotta az \u00f3lomb\u00f3l. De f\u00e9l l\u00e1b\u00e1n is \u00e9ppen olyan szil\u00e1rdan \u00e1llott, mint t\u00e1rsai a k\u00e9t l\u00e1bukon. M\u00e9gis \u00e9ppen ez az egy volt az, akinek a sorsa k\u00fcl\u00f6n\u00f6sre fordult.<\/p>\r\n

Az asztalon, ahol az \u00f3lomkaton\u00e1kat f\u00f6l\u00e1ll\u00edtott\u00e1k, sok m\u00e1s j\u00e1t\u00e9k is volt, de valamennyi k\u00f6zt a legszembet\u00fbn\u00f5bb egy takaros kis pap\u00edrmas\u00e9 kast\u00e9ly. Apr\u00f3 ablakain egyenest a termeibe lehetett l\u00e1tni. El\u00f5tte par\u00e1nyi f\u00e1k szeg\u00e9lyeztek egy t\u00fck\u00f6rdarabk\u00e1t, amely tavat akart \u00e1br\u00e1zolni. Viaszhatty\u00fak \u00fasztak a tavon, \u00e9s visszat\u00fckr\u00f6z\u00f5dtek benne. Minden takaros \u00e9s csinos volt a kast\u00e9lyban, de a legtakarosabb m\u00e9gis a t\u00e1rt kast\u00e9lykapuban \u00e1ll\u00f3 kis teremt\u00e9s volt. \u00d5t is csak pap\u00edrb\u00f3l ragasztott\u00e1k, de szokny\u00e1j\u00e1t a legfinomabb gyolcsb\u00f3l varrt\u00e1k, v\u00e1ll\u00e1t keskeny k\u00e9k p\u00e1ntlika f\u00f6dte - ez volt a ruhadereka -, a mell\u00e9n pedig egy nagy aranycsill\u00e1m r\u00f3zsa t\u00fcnd\u00f6k\u00f6lt, akkora, mint a kis h\u00f6lgy arca. A pap\u00edrh\u00f6lgyecske t\u00e1ncosn\u00f5 volt; k\u00e9t karj\u00e1t kit\u00e1rta, egyik l\u00e1b\u00e1t pedig olyan magasra ny\u00fajtotta, hogy az \u00f3lomkatona nem is l\u00e1tta, \u00e9s azt gondolta, hogy f\u00e9ll\u00e1b\u00fa, mint \u00f5 maga.<\/p>\r\n

\"Ez volna m\u00e9g csak nekem val\u00f3 feles\u00e9g - gondolta -, b\u00e1r t\u00fals\u00e1gosan el\u00f5kel\u00f5, l\u00e1m, kast\u00e9lyban lakik! Nekem csak egy skatulya a h\u00e1zam, abban is huszon\u00f6t\u00f6dmagammal szorongok, oda nem vihetem. Hanem az\u00e9rt m\u00e9giscsak meg kell ismerkednem vele!\" Azzal lefek\u00fcdt, eg\u00e9sz hossz\u00e1ban, egy tub\u00e1kosszelence m\u00f6g\u00e9, innen j\u00f3l szem\u00fcgyre vehette a finom h\u00f6lgyecsk\u00e9t, aki f\u00e9l l\u00e1bon \u00e1lldog\u00e1lva sem vesz\u00edtette el egyens\u00faly\u00e1t.<\/p>\r\n

\"olomkatona\"<\/p>\r\n

Este lett, a t\u00f6bbi \u00f3lomkatona bevonult skatulya h\u00e1z\u00e1ba, nyugov\u00f3ra t\u00e9rt a h\u00e1zn\u00e9p is. Most a j\u00e1t\u00e9kok keltek \u00e9letre, s v\u00e9gre maguk is j\u00e1tszhattak: hol az oll\u00f3t meg rabl\u00f3-pand\u00fart j\u00e1tszottak, b\u00e1lt rendeztek. Az \u00f3lomkaton\u00e1k izgatottan d\u00f6r\u00f6mb\u00f6ltek skatulya h\u00e1zuk fal\u00e1n: \u00f5k is szerettek volna j\u00e1tszani, de nem tudt\u00e1k f\u00f6lemelni a skatulya f\u00f6del\u00e9t. A di\u00f3t\u00f6r\u00f5 bukfenceket h\u00e1nyt, a palavessz\u00f5 csikorogva szaladg\u00e1lt a t\u00e1bl\u00e1n: olyan l\u00e1rma kerekedett, hogy a kan\u00e1ri f\u00f6l\u00e9bredt a kalitk\u00e1j\u00e1ban, \u00e9s \u00e9nekbe kezdett, m\u00e9ghozz\u00e1 versben. Ketten voltak csak, akik nem mozdultak a hely\u00fckr\u00f5l: az \u00f3lomkatona meg a kis t\u00e1ncosn\u00f5, aki f\u00e9l l\u00e1ba hegy\u00e9n egyenesen \u00e1llott, s k\u00e9t karj\u00e1t a magasba t\u00e1rta \u00e9pp\u00fagy, mint addig; a katona is \u00e9ppolyan rend\u00edthetetlen\u00fcl \u00e1llt a f\u00e9l l\u00e1b\u00e1n, s nem vette le a szem\u00e9t a t\u00e1ncosn\u00f5r\u00f5l.<\/p>\r\n

De tizenkett\u00f5t vert az \u00f3ra, \u00e9s hopp! - f\u00f6lpattant a tub\u00e1kosszelence f\u00f6dele, de nem tub\u00e1k volt benne, nem bizony, hanem egy fekete \u00f6rd\u00f6gfi\u00f3k, mert amit tub\u00e1kosszelenc\u00e9nek gondoltunk, az b\u00fbv\u00f6s doboz volt.<\/p>\r\n

- Hallod-e, te \u00f3lomkatona! - sz\u00f3l\u00edtotta meg az \u00f6rd\u00f6gfi\u00f3k. - Minek mereszted a szemed olyanra, aki \u00fcgyet se vet r\u00e1d?<\/p>\r\n

Az \u00f3lomkatona \u00fagy tett, mintha nem hallotta volna.<\/p>\r\n

- No, v\u00e1rjuk meg a holnapot! - mondta az \u00f6rd\u00f6gfi\u00f3k.<\/p>\r\n

Reggel, amikor a gyerekek f\u00f6lkeltek, az \u00f3lomkaton\u00e1t az ablakp\u00e1rk\u00e1nyra \u00e1ll\u00edtott\u00e1k. Az \u00f6rd\u00f6gfi\u00f3k m\u00fbve volt-e, vagy a sz\u00e9l\u00e9: egyszer csak kiv\u00e1g\u00f3dott az ablakt\u00e1bla, s az \u00f3lomkatona hanyatt-homlok zuhant lefel\u00e9 a harmadik emeletr\u00f5l. Rettenetes utaz\u00e1s volt. Fejjel zuhant az utcak\u00f5re, cs\u00e1k\u00f3ja meg a szuronya hegye k\u00e9t macskak\u00f5 k\u00f6z\u00e9 szorult, f\u00e9l l\u00e1ba az \u00e9gnek meredt.<\/p>\r\n

A kisfi\u00fa r\u00f6gt\u00f6n leszaladt a szolg\u00e1l\u00f3val, hogy megkeresse. Ott topogtak a k\u00f6zel\u00e9ben, m\u00e9gse vett\u00e9k \u00e9szre. Ha az \u00f3lomkatona elki\u00e1ltja mag\u00e1t: \"itt vagyok!\" - biztosan meghallott\u00e1k volna, de a katona nem tartotta illend\u00f5nek a kiab\u00e1l\u00e1st, mert egyenruh\u00e1ban volt.<\/p>\r\n

Megeredt az es\u00f5, egyre s\u00fbr\u00fbbben kopogott, val\u00f3s\u00e1gos felh\u00f5szakad\u00e1s t\u00e1madt; amikor kis\u00fct\u00f6tt a nap, k\u00e9t utcagyerek futott el arra.<\/p>\r\n

- Oda n\u00e9zz! - ki\u00e1ltotta az egyik. - Egy \u00f3lomkatona! F\u00f6lveszem, megcs\u00f3nak\u00e1ztatjuk.<\/p>\r\n

\u00dajs\u00e1gpapirosb\u00f3l cs\u00f3nakot hajtogattak, bele\u00fcltett\u00e9k a k\u00f6zep\u00e9be az \u00f3lomkaton\u00e1t, s az m\u00e1r r\u00f6p\u00fclt is lefel\u00e9 az utcacsatorn\u00e1n; a k\u00e9t gyerek tapsolva futott mellette. Irgalmas isten! mekkora hull\u00e1mok csapkodtak a csatorn\u00e1ban, s micsoda er\u00f5s sodra volt a v\u00edznek! Persze mert nagy es\u00f5 esett. T\u00e1ncolt, himb\u00e1l\u00f3zott a pap\u00edrcs\u00f3nak, forgott is olyan sebesen, hogy az \u00f3lomkatona beleremegett, de az\u00e9rt csak \u00e1llt rend\u00fcletlen\u00fcl, arcizma se r\u00e1ndult, szem\u00e9t el\u00f5resz\u00f6gezte, \u00e9s kem\u00e9nyen markolta a pusk\u00e1j\u00e1t.<\/p>\r\n

Azt\u00e1n egyszer csak egy hossz\u00fa csatornah\u00edd al\u00e1 \u00e9rt vele a pap\u00edrcs\u00f3nak. Olyan s\u00f6t\u00e9t volt k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte, mint nemr\u00e9g a skatuly\u00e1ban.<\/p>\r\n

\"Ugyan hov\u00e1 \u00e9rek? - t\u00f6prengett mag\u00e1ban. - Ez biztosan az \u00f6rd\u00f6gfi\u00f3k m\u00fbve. Legal\u00e1bb a h\u00f6lgyecske itt \u00fclhetne mellettem, akkor nem b\u00e1nn\u00e1m, ha m\u00e9g egyszer ilyen s\u00f6t\u00e9t volna!\"<\/p>\r\n

Egy hatalmas v\u00edzipatk\u00e1ny bukott f\u00f6l mellette; itt lakott a h\u00edd alatt a csatorn\u00e1ban.<\/p>\r\n

- Van \u00fatleveled? - k\u00e9rdezte a katon\u00e1t\u00f3l. - Ide az \u00fatlev\u00e9llel!<\/p>\r\n

Az \u00f3lomkatona hallgatott, csak a pusk\u00e1j\u00e1t markolta m\u00e9g kem\u00e9nyebben.<\/p>\r\n

Tov\u00e1bbr\u00f6p\u00fclt a cs\u00f3nak, \u00e9s a v\u00edzipatk\u00e1ny ut\u00e1na iramodott. Huh! - hogyan vicsorgatta a fogait! El\u00f5reki\u00e1ltotta a forg\u00e1csnak meg a szalmasz\u00e1lnak:<\/p>\r\n

- Tart\u00f3ztass\u00e1tok f\u00f6l! Tart\u00f3ztass\u00e1tok f\u00f6l! Nem fizetett v\u00e1mot! Nem mutatta meg az \u00fatlevel\u00e9t!<\/p>\r\n

De a v\u00edz sodra egyre er\u00f5sebb lett; az \u00f3lomkatona m\u00e1r-m\u00e1r ki\u00e9rt a h\u00edd al\u00f3l, oda, ahol az isten napj\u00e1t megpillanthatta volna, de ott sz\u00f6rny\u00fb z\u00fag\u00e1st-morg\u00e1st hallott, olyat, ami a legb\u00e1trabb embert is hal\u00e1lra r\u00e9m\u00edtette volna. Mert k\u00e9pzelj\u00e9tek csak: a h\u00edd t\u00fals\u00f3 oldal\u00e1n a csatorna vize a nagy gy\u00fbjt\u00f5csatorn\u00e1ba zuhogott bele; egy \u00f3lomkaton\u00e1nak ez \u00e9ppen olyan kock\u00e1zatos utaz\u00e1s, mint nek\u00fcnk egy roppant v\u00edzes\u00e9sen lehaj\u00f3zni.<\/p>\r\n

A cs\u00f3nak m\u00e1r olyan k\u00f6zel volt a v\u00edzes\u00e9shez, hogy az \u00f3lomkatona nem tarthatta vissza. M\u00e1r sodorta is lefel\u00e9 a v\u00edz; a szeg\u00e9ny \u00f3lomkatona er\u00f5sen megvetette a l\u00e1b\u00e1t, ahogy csak b\u00edrta, nem vethetn\u00e9 senki a szem\u00e9re, ha az arcizma is r\u00e1ndult volna. A cs\u00f3nak h\u00e1rmat-n\u00e9gyet fordult maga k\u00f6r\u00fcl; sz\u00edn\u00fcltig megtelt v\u00edzzel, \u00e9s s\u00fcllyedni kezdett. Az \u00f3lomkatona m\u00e1r nyakig \u00e1llt a v\u00edzben, egyre jobban s\u00fcllyedt a cs\u00f3nak, m\u00e1r a pap\u00edrja is sz\u00e9t\u00e1zott, m\u00e1r \u00e1tcsapott a v\u00edz az \u00f3lomkatona fej\u00e9n. A szeg\u00e9ny katona akkor a sz\u00e9p kis t\u00e1ncosn\u00f5re gondolt, akit soha t\u00f6bb\u00e9 nem l\u00e1that, s egy r\u00e9gi dal csend\u00fclt a f\u00fcl\u00e9be<\/p>\r\n

Isten \u00e1ldjon, j\u00f3 vit\u00e9z,
hal\u00e1lba m\u00e9gy, hal\u00e1lba!<\/p>\r\n

Kett\u00e9szakadt a pap\u00edr, a katona kibukott a cs\u00f3nakb\u00f3l, s a k\u00f6vetkez\u00f5 pillanatban elnyelte egy nagy hal.<\/p>\r\n

\u00d3, milyen s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g volt a hal gyomr\u00e1ban! S m\u00e9g f\u00e9lelmetesebb, mint a csatornah\u00edd alatt. A hely is sz\u00fbk volt, mozdulni is alig tudott a katona. De az\u00e9rt fekt\u00e9ben is rend\u00edthetetlen\u00fcl markolta a pusk\u00e1j\u00e1t.<\/p>\r\n

A nagy hal ide-oda \u00faszk\u00e1lt; rettenetes volt, ahogy cik\u00e1zott a v\u00edzben. Egyszer csak elcs\u00f6ndesedett; az \u00f3lomkatona szeme el\u00f5tt mintha vill\u00e1mf\u00e9ny lobbant volna: ragyogott k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte a nap, s valaki hangosan ki\u00e1ltotta:<\/p>\r\n

- Az \u00f3lomkatona!<\/p>\r\n

A nagy halat kifogt\u00e1k, piacra vitt\u00e9k, s ott eladt\u00e1k - \u00edgy ker\u00fclt a konyh\u00e1ra, ahol a szak\u00e1csn\u00f5 a nagyk\u00e9ssel f\u00f6lhas\u00edtotta. K\u00e9t ujja k\u00f6z\u00e9 csippentette a katon\u00e1t, s bevitte a szob\u00e1ba. Mindenki l\u00e1tni akarta a vil\u00e1gj\u00e1r\u00f3t, aki m\u00e9g hal gyomr\u00e1ban is utazgatott. De az \u00f3lomkaton\u00e1nak nem sz\u00e1llt a fej\u00e9be a dics\u00f5s\u00e9g. Az asztalra \u00e1ll\u00edtott\u00e1k, h\u00e1t - furcsa dolgok esnek meg a vil\u00e1gban! Ugyanabban a szob\u00e1ban lelte mag\u00e1t, ahol valamikor megl\u00e1tta a napvil\u00e1got; ugyanazokat a gyerekeket, ugyanazokat a j\u00e1t\u00e9kokat l\u00e1tta maga k\u00f6r\u00fcl. Ott volt a kis pap\u00edrkast\u00e9ly is, kapuj\u00e1ban most is ott \u00e1llt f\u00e9l l\u00e1bon a takaros kis t\u00e1ncosn\u00f5, m\u00e1sik l\u00e1ba a magasban - \u00f5 is rend\u00edthetetlen maradt. Ez \u00fagy meghatotta az \u00f3lomkaton\u00e1t, hogy hajsz\u00e1l v\u00e1lasztotta el a s\u00edr\u00e1st\u00f3l, m\u00e1r-m\u00e1r kicsordultak szem\u00e9b\u00f5l az \u00f3lomk\u00f6nnyek. De a s\u00edr\u00e1s m\u00e9gsem illett volna hozz\u00e1. Csak n\u00e9zte a t\u00e1ncosn\u00f5t, a t\u00e1ncosn\u00f5 meg \u00f5t, de sz\u00f3t nem v\u00e1ltottak.<\/p>\r\n

Az egyik kisfi\u00fa most, se sz\u00f3, se besz\u00e9d, f\u00f6lkapta az \u00f3lomkaton\u00e1t, \u00e9s behaj\u00edtotta a k\u00e1lyh\u00e1ba. Senki sem tudta, hogy m\u00e9rt tette. Biztosan a tub\u00e1kosszelenc\u00e9ben lak\u00f3 \u00f6rd\u00f6gfi\u00f3k m\u00fbve volt ez is.<\/p>\r\n

Az \u00f3lomkatona ott \u00e1llt a t\u00fbz v\u00f6r\u00f6s f\u00e9ny\u00e9ben, \u00e9s kib\u00edrhatatlan forr\u00f3s\u00e1got \u00e9rzett, de nem tudta, a k\u00e1lyha t\u00fcze hev\u00edti-e vagy a szerelem\u00e9. A piros-k\u00e9k fest\u00e9k is lepattogzott r\u00f3la; a viszontags\u00e1gos utaz\u00e1st\u00f3l-e vagy az em\u00e9szt\u0151 szomor\u00fas\u00e1gt\u00f3l, azt sem tudta. A t\u00e1ncosn\u00f5t n\u00e9zte, a t\u00e1ncosn\u00f5 meg \u00f5t. A katona egyszer csak \u00e9rezte, hogy olvad, de csak \u00e1llt rend\u00edthetetlen\u00fcl, s kem\u00e9nyen markolta a pusk\u00e1j\u00e1t. Akkor kicsap\u00f3dott egy ajt\u00f3, a l\u00e9ghuzat f\u00f6lkapta a kis t\u00e1ncosn\u0151t, s az, mint egy lenge t\u00fcnd\u00e9r, ber\u00f6ppent a k\u00e1lyha nyitott ajtaj\u00e1n a katona mell\u00e9, lobbant egyet, s v\u00e9ge volt.<\/p>\r\n

A katona akkor zsugorodni kezdett, kicsi \u00f3lomgomolyagg\u00e1 olvadt, s m\u00e1snap, amikor a szolg\u00e1l\u00f3 kiszedte a k\u00e1lyh\u00e1b\u00f3l a hamut, egy kis \u00f3lomsz\u00edvet tal\u00e1lt benne - ennyi maradt a katon\u00e1b\u00f3l. A t\u00e1ncosn\u00f5b\u00f5l nem maradt m\u00e1s, mint az aranycsill\u00e1m r\u00f3zsa, az is sz\u00e9nfeket\u00e9re perzsel\u0151d\u00f6tt.<\/p>\r\n

\r\n

MESEF\u00d6LD Magazin|K\u00f6rm\u00f6ndy T\u00edmea

<\/p>\r\n

Ha a bejegyz\u00e9s elnyerte a tetsz\u00e9sedet, csatlakozz az \u00edr\u00f3i k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gemhez :-)<\/strong><\/h3>\r\n

\"Ny\u00edl,<\/p>\r\n

\r\n
K\u00f6rm\u00f6ndy T\u00edmea \u00edr\u00f3i oldala<\/a><\/blockquote>\r\n<\/div>\r\n
\u00a0<\/div>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/mesefold.cafeblog.hu\/files\/2016\/09\/\u00f3lomkatona-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}