Február 17-ig kell várnunk a nagy orosz medve szőrös ölelésére – Vlagyimir Putyin, Oroszország elnöke ugyanis ezen a remélhetőleg napsütéses keddi napon tiszteli meg kis hazánkat látogatásával. Fontosnak tartjuk, hogy úgy kurvaanyázzuk a kedves idegent a látogatását kísérő dugók és a forgalomkorlátozások miatt, hogy tudunk is róla valamit.
Oroszország elnöke, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin Leningrádban (most Szentpétervár) született, 1952 október 7-én; 2012 májusa óta elnökösködik. Persze nem először, ugyanis 2000 és 2008 között is elnöki szerepet töltött be, majd 2012-ig Medvegyev megtette miniszterelnöknek. Ez azért történt, mert az orosz alkotmány nem teszi lehetővé, hogy valaki három egymást követő ciklusban is elnök legyen.
Mielőtt 1991-ben politikai karrierbe kezdett volna, 16 évig a KGB kötelékeiben szolgált, ahol egészen alezredesi rendfokozatig jutott, ahonnan 1992-ben került a tartalékos állományba. 1996-ban Moszkvába költözött és csatlakozott Borisz Jelcin stábjához, ahol irtózatos tempóban kezdett el felkapaszkodni a ranglétrán; Jelcin 1999-es váratlan lemondása után ő vette át a ciklus végéig az elnökséget. A következő, 2000-es választást megnyerte (bár sokak szerint csalással) és az utána következő 2004-est is. 2011-ben jelentette be, hogy indul a 2012-es választásokon az elnöki pozícióért, amelyet meg is nyert. Érdekesség, hogy a Medvegyev kormányzása alatt az elnöki mandátumok időtartamát meghosszabbították, így Putyin most egy 6 éves ciklust tölt éppen.
Antidemokratikus intézkedései és az ukrán válság kapcsán gyakran bírálják, a 2011-es Democracy Index szerint Oroszország szép lassan visszasüllyed a totalitarianizmusba.
Ezek a száraz tények, de fentieken kívül még válogatott cukiságokat tudunk Oroszország elnökéről. Például, hogy közel nulla esély volt arra, hogy egyáltalán a világra jöjjön: Putyin édesanyja Leningrád ostromának túlélője, ahol a Wehrmacht és a finn erők konkrétan kiéheztették a lakosságot. Több mint egymillió ember halt meg, legnagyobbrészt civilek, köztük az akkor még meg nem született Vlagyimir bátyja is.
További érdekességek derülnek ki a német közszolgálati TV-n, az ARD-n leadott “Ich, Putin” című dokumentumfilmből. Például, hogy a családi együttléteknek az érzelemkifejezés semmilyen szinten nem volt része; elég befelé forduló miliőben nevelkedett. Apja igazi proletár volt, minta-osztályharcos, a látszólagos családi harmónia ellenére az ifjú Vlagyimir folyamatosan kritika tárgya volt, soha nem volt elég jó semmi sem, amit ő csinált. Későn érő típus volt, judo-zni azért kezdett el, hogy ne lógjon ki a sorból; a többiekhez képest későn érte utol a pubertás.
Titkosszolgálati munkáját felesége elől is titkolta, csak nagyon kevéssel a házasság előtt vallotta be, hogy a KGB-nek dolgozik. “Ha valaki feltétlenül fontosnak érzi, hogy beszéljen a hírszerzői munkájáról, akkor semmi keresnivalója a hírszerzésnél”– mondta.
De a legérdekesebb mégis az, amit az amerikaiak Oroszország irányába táplált félelmeikről beszélt: amikor megkérdezték tőle, hogy a nyugati világ miért kezeli fenntartásokkal őt és Oroszországot, azt válaszolta, hogy az atomfegyverek réme, az ország mérete miatt. De mindez idejétmúlt gondolkodás – tette hozzá. Na persze. Ezt mondd Ukrajnának.
Meseföld Magazin|Körmöndy Tímea
forrás: írta LÉDERER BALÁZS
Az eredeti cikk elolvasásához kattints ide!
Ha a bejegyzés elnyerte a tetszésedet, csatlakozz az írói közösségemhez 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: