Indiában is, mint sok más kultúrában elfogadott a gyermekkorban kötött házasság, bár a törvényeik szerint a lányok 18, a fiúk 21 éves koruk után házasodhatnak. Már 1929-ben betiltották a gyerekházasságokat. Ennek ellenére évente 50 ezer indiai gyermek köt házasságot, elsősorban a falvakban, ahol nem a kormányrendelet érvényesül, hanem a falu idősei hozzák a törvényt. 
Ezekben az elmaradott, elszigetelt falvakban még mindig magas az analfabetizmus aránya, a szegénység, alultápláltság. Az indiai nők kiszolgáltatott helyzetben vannak. Vannak olyan gyerekek, akik sosem ismerték egymást, a felnőttek döntöttek arról, hogy kivel házasodhatnak. A szülők korán kezdik keresni a lánygyermeknek a párját. A gyerekek elfogadják, hiszen nem is tudnak mit tenni. Születésüktől fogva követik a hagyományt, a kultúrájukat.
A legfontosabb sorskérdésben, amely az életükről szól, nem kérdezik meg a véleményüket, nélkülük döntenek. Így aztán vannak álmok, amelyek sosem teljesülnek. Az indiaiak nagyon nagyra értékelik a szüzességet, ezért is keresnek nagyon korán párt a gyereküknek. A férjjelöltnek legalább öt-hat évvel idősebbnek kell lennie a menyasszonynál. Ha sokáig várnak a házassággal, lehet, hogy a lány nem őrzi meg a szüzességét, ami az ő kultúrájukban szörnyű dolognak számít, ráadásul a lányt férjhez adni sem tudják többé.
A lányokat már 5-6 éves korban összeházasítják, de az ifjú házasok nem élnek együtt, amíg a menyasszony be nem tölti a 16. évét. Akkorra már elér bizonyos fokú érettséget, és teljesítheti házastársi kötelességét. A szülők úgy gondolják, hogy a gyerekek majd együtt megtalálják a boldogságot, és a házasságban megjön majd a szerelem is. Vagyis náluk előbb van a házasság és talán lesz szerelem. Sok esetben a szerelem érzését gyerekes dolognak gondolják, úgy tartják, hogy a gyerekeknek a házasságkötés után meg kell szeretniük egymást.
A gyerekek születése után szoros kötődés alakul ki a párok között, ami elhozhatja a szerelmet is. Indiában főleg a szegénysorban élők, azzal biztosítják a lányok jövőjét, ha korán olyan párt találnak neki, akinél nem fog nélkülözni. Ők a korai házasságot előrelátó, bölcs dolognak gondolják. A házasságkötést titokban, leginkább az éj leple alatt tartják, mert ha a hatóság tudomást szerez róla, az esküvő nem történhet meg és a család is szégyenben marad. A legtöbb esetben azonban a hatóságok szemet hunynak a dolog felett.
Ezeknek a gyerekeknek gyerekkoruk, ifjúságuk nincs. Korán szülnek, nehéz fizikai munkát végeznek és még szinte gyermekként gyereket is nevelnek. A társadalmi különbségek ellenére a nők az élet valamennyi területén jelen vannak. Ragaszkodnak ugyan a hagyományokhoz, de próbálnak alkalmazkodni a modern élethez is.
Meseföld Magazin|Körmöndy Tímea
forrás: írta AVE
Az eredeti cikk elolvasásához kattints ide!
Ha a bejegyzés elnyerte a tetszésedet, csatlakozz az írói közösségemhez 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: