A gésa tradicionális, japán szórakoztató művész, aki jártas a különböző művészetekben, mint a zene, a tánc vagy a teázás. A gésák először a 11. században jelentek meg Japánban, ekkor még a hivatás művelői férfiak voltak, akiknek feladata a kurtizánok (oiran) és partnereik szórakoztatása volt. Az első női gésák a 17. században jelentek meg, akiknek a feladata továbbra is a szórakoztatás volt. Megjelenésüket államilag szabályozták, ami azt jelentette, hogy kimonójuk övét (az obit) a hátukon kellett megkötniük, ezzel is jelképezve, hogy az oiranokkal szemben (akik elől kötötték meg az obit), nem testükkel szórakoztatnak. Hajviseletüket és sminkjüket is egyszerűbben kellett kialakítaniuk, mint az oiranoké volt.
A gésák szolgáltatásai kizárólag a gazdag arisztokraták számára volt elérhető. A gésák a legmagasabb szinten sajátították el a japán művészeteket. Eleganciájuk, szépségük, vonzerejük és magas műveltségük miatt előkelő társadalmi pozícióban voltak. A magas szintű kultúrával rendelkező világot, melynek részei a gésák, karjúkainak nevezik („a virág és fűzfa világ”).
A gésák képzése már nagyon fiatalon elkezdődött, hogy tökéletes szinten elsajátíthassák a művészeteket. Hagyományosan 6 évesen, 6 hónaposan és 6 naposan kezdték el a tanulást, ami hosszú éveken át tartott számos lépcsőfokot megjárva. Egy gésa taníttatása rengeteg pénzbe került, melyet a gésaház (okija) fizetett, aminek összegét a gésa későbbi keresetéből törlesztett. Természetesen sokak nem önszántukból lettek gésák, hanem mivel szüleik nem tudták eltartani őket, beadták egy gésaházba jobb sors reményében.
Fontos megjegyezni, hogy hagyományosan a gésának volt egy pártfogója (danna), általában egy gazdag féri (akár nős is lehetett), aki a gésa képzésének költségeit állta. A gésa és dana között akár szerelmi kapcsolat is lehetett, de sosem az anyagi támogatásért cserébe, a gésa privilégiuma maradt, hogy arról döntsön ki lesz a szeretője.
A japán kultúrát felületesen ismerők téveszméi, hogy a gésák prostituáltak voltak, ez a kialakult nézőpont két okra vezethető vissza. Az egyik ok, hogy összetévesztik őket a “kurtizánokkal” az oiranokkal, melyekből a gésák továbbfejlődtek. A másik megtévesztést azok a második világháború idején prostituáltként megjelenő japán nők, az úgynevezett “gésa lányok” jelentették, akik kizárólag amerikai katonákat szolgáltak ki és a gésák kinézetét imitálták.
Tehát fontos leszögezni egy hivatásos gésa sosem nyújtott pénzért szexuális szolgáltatást, céljuk csupán a vendégek szórakoztatása, a művészetekkel (zene, tánc, ének) és beszélgetéssel, némi flörttel, de ennél több kizárólag szabad akaratból valósulhatott meg.
Ám volt egy nagyon vitatott része a gésa létnek, ez pedig a mizuage ceremónia avagy a szüzesség elvesztése. A gésa jelölt mizuagéjára a gésaház vezetőjénél lehetett licitálni azoknak a férfiaknak, akit a gésa kiválasztott és megajándékozott egy ekubu nevű süteménnyel. A mizuage ceremónia nem számított prostitúciónak a gésák részéről, a hatalmas összeg további életüket és taníttatásukat fedezte.
MESEFÖLD Magazin|Körmöndy Tímea
forrás: Qeki
http://vilagutazo.blog.hu/
Ha a bejegyzés elnyerte a tetszésedet, csatlakozz az írói közösségemhez 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: