Erre a kérdésre, egy bizonyos kor után nem illik igennel válaszolni. Sajnálom, hogy ezt ilyen lekicsinylő hangnemben szokás kérdezni. Ha ezt a kérdést szegezik nekem, én mindig ugyanazt válaszolom:
– Igen, én még hiszek!
Sokat tanulhatunk a mesehősök történeteiből. Sok tanulság van elrejtve bennük, és a pszichológusok még terápiás célra is felhasználják.
“Képeket idéznek fel bennünk, és ezek gyakran erős érzelemmel párosulnak. Az érzelmek a változáshoz szükségesek – nélkülük semmi sem mozdul. A mesékkel történő terápia tehát érzelmeket ébreszt és ez nagyon hasznos lehet.”- vallja Verena Kast pszichológus.
A titokzatos mesevilág nélkül felnőni lehet, de nem érdemes. Ugyanis a mese tanít minket, mert morális értékeket fogalmaz meg, gyógyít, és bátorít a nehéz időkben. De ennél sokkal többet kapunk! Mert megtanít minket az együttélés törvényeire, és a népünk erkölcsi szokásaira is. Gondoljuk végig, miről is szólnak a mesék? Arról, hogy az éhes vándort be kell fogadni, és megvendégelni, az adott szavunkat mindig meg kell tartani, jó tettért jót vár az ember, és hogy a küzdelmeinket szemtől-szemben kell megvívni, nem alattomos módszerekkel.
Még nekünk felnőtteknek is szükségünk van rá, hogy a legendák, és a mesék részei legyenek az életünknek. Ha meglett felnőtt ember, esetleg csintalan kisgyerek vagy, a mesék a varázserejükkel akkor is a hatalmukba kerítenek. Ha belegondolunk még most is számos húsz-harminc éves mesékről hallunk, vagy láthatjuk őket a tévében. Én néha még mindig dúdolgatom a kedves Süsü sárkány nótáit. Szerintem mindannyian szeretjük a meséket.
Néha odatévedek a tévé mostani mesecsatornáira. Nekem a mese rajongónak, nem okoznak maradandó élményt. Ezekben a történetekben számomra a legfontosabb dolog hiányzik: egy kapocs, ami a mesemondó és a hallgatója között jön létre. A mai rajzfilmektől készen kapjuk az élményeket, a képzelőerőnkre semmi szükség. Nem hiszem, hogy megmozgatják a gyerekek fantáziáját, mert nem válnak a történet szereplőjévé. Szerintem egy igazi mese, valódi kaland, elénk állított próbákkal, amelynek a végén akár egy hatalmas varázslóval, vagy óriással küzdünk meg.
Ezért fontos, hogy a szülök, időt szánjanak a gyerekre, és meséljenek! A gyerekeknek, mint minden mesehősnek szükségük van minden érzékszervükre. Kíváncsi szemükkel meglássák a bokrok alatt lapuló tündéreket, éles fülükkel meghallják a lopkodó manócskák lépéseinek neszezését, és a két apró kezükkel kitapogassák a sötétben a helyes utat. A kisgyerek a mesehallgatás során nemcsak a szülőre, hanem befelé is figyel, saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot, ami segíti őt a nap folyamán felgyűlt belső feszültségei, negatív érzései, félelmei feldolgozásában. Nagyon fontosnak tartom a mesélés sajátos bensőséges hangulatát, ami megadja a gyerekeknek az érzelmi biztonságot.
Meseföld magazin|Körmöndy Tímea
Ha a bejegyzés elnyerte a tetszésedet, csatlakozz az írói közösségemhez 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: