Én is ismerek olyan szülőt, aki a mesék félelmetesebb részeit átkölti a gyermeke védelme érdekében. A gyermek szimbolikus úton dolgozza fel a mesét, belső képek formájában. A sárkány pont annyira lesz félelmetes, mint amennyire a gyermek el tudja viselni. Tilos átkölteni a mesét! A népmesékben, hogyha az életkori sajátosságoknak megfelelően meséljük őket, nincsenek veszélyes, ártalmas részek. Grimm-fivérek által összegyűjtött meséket mindenki ismeri, vagy legalábbis azt hiszi. A mesék ugyanis rengeteget formálódtak és talán még többet szelídültek az évek alatt: a békakirály például eredetileg kimondottan komor véget ért, Hamupipőke mostohanővéreinek a boldog összeborulás helyett egy vérszomjas galambbal gyűlt meg a bajuk, Jancsi és Juliska, valamint Hófehérke gonosz mostohái pedig a korai kiadásokban nem is voltak annyira mostohák. Piroskát felfalta a farkas, Csipkerózsikát pedig megerőszakolták álmában. Mindezek nem a kortárs horror-irodalom ötletei, hiszen a ma tündérmeseként ismert történetek legtöbbjének eredete igencsak véres: Walt Disney előtt nem a happy end uralta a képzelet birodalmát.
Hogy is van ez? Miért írtak korábban ijesztő meséket?
„A gyerekek nem tudnak még úgy reflektálni ezekre a mesékre, mint egy felnőtt, de tisztában vannak a jelentésükkel. Ha például megkérdezem, hogy mi a legborzalmasabb rész a történetben, nem a legvéresebb jelenetekre emlékeznek, hanem a mostoha előre eltervezett gonosz tettére. Arra, hogy elhiteti a kislányával: ő ölte meg a testvérét. A gyerekek ezt tartják a legnagyobb bűnnek” – mesél a tapasztalatairól Suse Weisse, a legismertebb német mesemondó, azaz storyteller, aki évtizedek óta kutatja a mesék eredeti történeteit.
Összegyűjtöttem néhány meglepő tényt, a Grimm mesékről, amit nem tudtál eddig. Vagy nem merted megkérdezni…
Hamupipőke mostoháinak kivájják a szemét A mese eredetije az i. e. 1. századba nyúlik vissza és cseppet sem annyira tündéri, mint ahogyan azt ma ismerjük. A Grimm testvérek első, eredeti verziójában az egyik gonosz mostohatestvér levágja a saját lábujját, míg a másik a sarkából metssz ki egy jókora darabot, hogy beleférjenek a cipellőbe. A herceget galambok figyelmeztetik a turpisságra, így jön csak rá, hogy a cipő valódi tulajdonosa Hamupipőke. Ezután, az angol nyelvű változatban Hamupipőke hozzámegy a herceghez. Az esküvőre a mostohatestvérek is elmennek, ám itt a galambok kivájják a szemüket. A Grimm mesében Hamupipőkének nincs tündér keresztanyja, így a báli ruhát sem tőle kapja. Ebben a történetben Hamupipőke édesanyja sírjára ültet egy fát, minden nap imádkozik alatta, és a báli ruhákat is a fa alatt találja meg.
Csipkerózsikát megerőszakolják Giambattista Basile meséjében, amely a Csipkerózsika-történet eredetijének tekinthető, a király meglátja Csipkerózsika kastélyát, bekopog az ajtón és mikor nem érkezik válasz felmászik egy létrán a toronyba és bemászik egy ablakon. Megtalálja a hercegnőt, szólongatja, de mivel eszméletlen, nem válaszol. Ekkor fogja a lányt, ágyba viszi és megerőszakolja, majd elmegy. Csipkerózsikának ikrei születnek a királytól, az egyik gyermeke pedig kiszívja a mérget az anyja ujjából, mire az felébred. A király később visszajön, bevallja a tettét, és egészen perverz fordulatként egymásba szeretnek. Csakhogy a király már nős, így amikor a feleség rájön, hogy férje és Csipkerózsika egymásba szerettek, azt tervezi, hogy megöleti, megfőzeti, majd megeteti az ikreket a saját apjukkal, Csipkerózsikát pedig elégeti. Szerencsére a gonosz terv nem sikerül.
A mese mint terápiás eszköz „A mesei szerkezetben rejlő hasonlóságok ellenére nincs két egyforma mese: ugyanazon problémát mindegyik történet másként dolgoz fel. A probléma-feldolgozás során azonban egy valamit nem lehet szem elől téveszteni. Azt, hogy a történet elején megbomló egyensúlyt (például hogy valaki meghal vagy elrabolják; valamit ellopnak; a hősben ellenállhatatlan vágy ébred valami vagy valaki iránt) helyre kell állítani. A mese egyik terápiás értéke abban rejlik, hogy minden történet az egyensúlyhoz, az egészséghez vezető utat mutatja meg, mégpedig azzal a felhívással, hogy nem megszenvedni kell az egyensúly megbomlását, hanem helyreállítani” – vallja Boldizsár Ildikó, meseterapeuta.
A kis hableány öngyilkos lesz Hans Christian Andersen klasszikusa is jócskán eltér a Disney-mesétől. Habár a történetben végig a herceg a fő motiváció, amiért a hableány ember akar lenni, nem szabad megfeledkezni arról a tényről sem, hogy Andersen hableánya az emberek örök életű lelkére is vágyik. Bár a hableányok tovább élnek, mint az emberek, halálukkor a lelkük is meghal, míg az emberi lélek tovább él. Így, amikor az esküvőre kerül sor az átváltozott tengeri boszorkánnyal, felbukkannak a kis hableány testvérei, akik egy kést adnak a hableánynak, hogy azzal ölje meg a herceget, mert ha a vére a lábaira csöppen, akkor azok visszaváltoznak uszonyokká, ő pedig visszatérhet a tenger mélyére. Ám a hableány annyira szereti a herceget, hogy képtelen megölni. Beleveti magát a tengerbe és fehér habbá változik.
Miért fontosak a mesék? A fejlődéslélektannal foglalkozó szakemberek egyértelművé teszik, hogy a kisgyermek szellemi, mentális, érzelmi fejlődése szempontjából nagy jelentősége van a mese hallgatásának a képi szimbolikus világ kialakulásához és további fejlődéséhez. Óvónők tapasztalatai szerint azoknak a kisgyermekeknek, akiknek mesélnek otthon, élénkebb a fantáziájuk, és jobb a rajzkészségük is, mint azoknak, akik otthon nem részesülnek mesélésben.
Hófehérke és a hét törpe – mostoha vörösen izzó vascipőben Ebben a mesében szinte minden az eredeti történet alapján zajlik, egyedül a végkifejlet az, ami a korábbi verzióban valamivel horrorisztikusabb. Az eredeti mesében, miközben a törpék viszik az üvegkoporsót, az egyik ember, aki tartja megbotlik és kiesik Hófehérke szájából a mérgezett almadarab. Hófehérke felébred, ő és a herceg összeházasodnak, az esküvőre pedig elhívják a gonosz királynőt is, akinek az a büntetése, hogy vörösen izzó vascipőt viselve táncoljon addig, míg holtan nem esik össze.
Hogyan olvassunk a gyereknek mesét? A legújabb kutatások szerint az olvasóvá nevelés már a születés előtt kilenc hónappal megkezdődik. A gyermek az anyaméhben hallja a hangokat, éppen ezért fontos, hogy milyen hangokkal vesszük körül a születendő gyermeket. A mesemondást a lehető legkorábban kell elkezdeni. Már a kétéves gyermekek is szívesen hallgatnak mesét, de őket még nem annyira a tartalom köti le, mint a jó hangzás és a felnőttel való kapcsolat fenntartása. Körülbelül hároméves korig a gyermek szókincse és fantáziája még szegényes ahhoz, hogy olyan dolgokat képzeljen el, amelyeket ő maga még nem élt át. Ezért még a három-, néha négyéves gyermeket elsősorban a saját életével kapcsolatos események foglalkoztatják. Az ötéves gyermekek már megváltoztatják a mese tartalmának egyes részleteit. Ebben az elemi kreativitás fejlődésének, valamint az örömkeresés tendenciájának is szerepe van. A gyermek ebben a korban nem elégszik meg a happy enddel, hanem a közbeeső fázisokat is igyekszik konfliktusmentessé tenni. Az ellen is tiltakozik, hogy a farkas megegye Piroskát és a nagymamát. Az öt-hat-hétévesek ismeretszerzése az elvont gondolkodás felé halad. Ebben a korban értik meg a tündérmeséket, valamint a tréfás- és a csalimeséket.
Piroska és a farkas A mindenki által ismert sztori igazi diadalmenet: a vadász megöli a gonosz farkast, és megmenti Piroskát. Az eredeti, Charles Perrault által jegyzett francia mesében – és annak több ezer éves előzményeiben – a kislány egy jóltáplált hölgy, akit a farkas útbaigazít az erdőben, majd amikor eltéved, akkor felfalja, és ezzel a mese véget is ér. Nincs vadász, csak a farkas és a halott Piroska. Az erkölcsi tanulság: ne állj szóba idegenekkel, és a járt utat a járatlanért el ne hagyd. Egyes középkori verziókban farkasemberek fenyegetik Piroskát, míg vannak olyan változatok, amikben a farkas a nagymama húsával és vérével eteti meg a lányt.
Forrás: http://konyves.blog.hu/, http://mult-kor.hu/
Ha a bejegyzés elnyerte a tetszésedet, csatlakozz az írói közösségemhez 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: