Láttátok már, milyen ember nem járta utcaképeket, épületeket, és tájképeket festett minden idők egyik legbrutálisabb diktátora, Adolf Hitler? Mi, hétköznapi emberek, vajon képesek vagyunk elvonatkoztatni egy gonosz diktátornak a személyiségétől a művészetét? Egy műértőnek nem árulták el, hogy kinek a műveit vizsgálja. Így nyilatkozott róluk: nem rosszak, de ordít róluk a szerző emberek iránti közömbössége. Hitlernek a rendszeres tanulás soha nem volt az ínyére. Inkább a művészeteknek élt, színházakat látogatott, rajzolgatott, és festett. Ezt a könnyed életmódot megengedhette magának, hiszen az apja után járó árvaellátás, és a bécsi rokonok anyagi támogatása kényelmes, és gondtalan életet biztosított a számára. Megjegyzem a diktátornak egész életében nem volt rendszeres jövedelmet biztosító, polgári foglalkozása. Ifjú titánként, nagy reményekkel felvértezve 1907-ben jelentkezett a bécsi Művészeti Akadémiára, de a felvételi vizsgája sikertelenül zárult. Hitler gőgős lelkét nagyon érzékenyen érintette a bukása, és később a kudarcát mindenki előtt bőszen letagadta. Ifjúkori életvitelét ismerve, nem meglepő, hogy nem keresett új megélhetési forrást, sőt továbbra is festőként próbált megélni Bécsben, majd később Münchenben. Később az osztrák sorozótisztek előtt ugyan festőművésznek vallotta magát, de ragaszkodott ahhoz, hogy pusztán megélhetési okok miatt kényszerült rá, hogy ecsetet ragadjon. Hatalomra jutása után az antifasiszta propaganda azt terjesztette róla, hogy szobafestőként indult. De ennek semmi életrajzi alapja nincs. Festői felfogása tényleg elgondolkodtató.
Dühösen gondolt a konzervatív szemléletet képviselő vizsgáztatóira, ugyanakkor a korabeli modern irányzatokat is 
mélyen megvetette. Később, kancellárként kidobatta a „degenerált”, „zsidó-néger” hatást tükröző festészetet a kiállítótermekből. A nácizmus azért degradálta ezeket a műveket, mert a vezetők jól tudták, hogy a művészet kéretlenül görbe tükröt állít eléjük, leleplezi valódi mivoltukat. Nem a művészek és munkáik voltak őrültek, hanem a rendszer, amelyik az utcán könyveket égetett. A szakértők szerint Hitler képei nem ütik meg a művészi színvonalat. Mégis politikai szerepe miatt, alaposan megemelkedett a festményei értéke, sőt egyre többen hamísították is a műveket. A szakértők szerint a hamisítványokból még ma is bőven akad a piacon. Ráadásul mivel Hitlernek nem volt saját stílusa, ő maga is csak másolt képeket, ezért nem könnyű kiszűrni, melyek az igazi munkák. Leghírhedtebb hamisítója Konrad Kujau lett, aki a Stern magazin számára eladta Hitler ugyancsak hamisított naplóját is mintegy 10 millió márkáért, és vele 300 festményt, vázlatot, rajzot is, amelyek közül egy sem volt eredeti. Adolf Hitler művészként soha nem válhatott volna híressé, politikai szerepvállalása azonban híressé tehette művészetét. Münchenben egy aranyműves 21 darab képet vásárolt tőle! Becslések szerint festői korszakában, 1910–1914 között összesen mintegy két-háromezer képet festhetett. Közülük mintegy 700 fennmaradt különböző archívumokban és gyűjteményekben. Napjainkban egy árverésen összesen 14 darab festmény, és rajz kelt el. Az összes kép 1904 és 1922 között született, és Hitler szignóval voltak ellátva. Százezer eurót fizetettek egy Neuschwansteint ábrázoló festményért.
A közvélemény tiltakozott az aukció miatt. Azonban Németország szabályai nem tiltják, hogy valaki Hitler festményeit árulja, de kérdés, hogy mennyire ízléses ilyen jellegű árverést szervezni. A legnagyobb problémát természetesen az aláírás jelenti: A. H. Ki szabad akasztani egy ilyen képet a falra? A szignó visszariasztó, és ördögi. Több alkalommal értékesítették már Hitler képeit. Korábban próbálkoztak azzal, hogy a befolyt összeg egy részét jótékonysági célra ajánlják fel. De egyetlen civil szervezet sem volt hajlandó elfogadni egy ilyen jellegű támogatást. Nagy szerencséd, hogy Hitler festő akart lenni, és nem zongorista – mondta egy festő egy zenésznek, valamikor a 30-as évek derekán Németországban. Az anekdota közismert volt. A zenészek szerencsésebbek voltak a kollégáiknál. Közel sem zaklatták őket annyit, mint a festőket, szobrászokat, grafikusokat. Ez persze csak részben magyarázható Hitler festői ambícióival. Hiszen Hitler zeneszerzéssel is próbálkozott – operát készült írni Wagner modorában. Építészeti skicceket készített, foglalkozott bútorok, lámpák tervezésével is, de az ő nevéhez fűződik több NSDAP címer, plakát, sőt a bogárhátú VW első vázlata is. Ez utóbbit, miután 1932-ben lerajzolta egy papírra, átadta Jakob Werlinnek a Daimler-Benz főnökének: “Tegye el, és ne feledkezzen el róla! Hamarosan szeretném hallani a véleményét a műszaki részletekről!” Nem könnyű feladat egy ennyire negatív történelmi személy művészethez való viszonyának objektív értékelése. Talán még nehezebb, ha az illetőnek a saját művészetének megítéléséről van szó. Hitler ugyanis sokáig festett, festőkarrierjének kudarca pedig jelentős lépés lehetett politikai karrierjének jól ismert kiteljesedése felé is.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Adolf_Hitler http://kitartas.net/2012/10/14/a-fuhrer-mint-muvesz http://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=1147 http://sfmag.hu/2012/02/13/totalitarius-muveszet-iiiii-resz-festeszet-es-szobraszat/
Ha a bejegyzés elnyerte a tetszésedet, csatlakozz az írói közösségemhez 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: