“Itt nem csak jók vannak és rosszak.”

Ezeken a hideg, és borongós, de számomra meseszép téli napokon többször előveszem a Fabatkó sztorim kritikusainak eddigi írásait. Okulni szeretnék belőlük, és érdekesnek találom, hogy mások mit gondolnak, vagy mit látnak bele a mesémbe. A moly.hu egyik kedves blogger-re így fogalmazott:

“…Érdekes mese lények, néha futurisztikusak, néhol pedig már sokszor elmeséltek…”

Hm..hát igen. Az én hibiszke manóm Fabatkó, a többi meselénnyel együtt él Meseországban. Én úgy képzelem, hogy ebben az országban jól megférnek együtt a régen, és a mai időkben kitalált fantasztikus lények. A hibiszkém vándorlása során belebotlik a már mindenki számára jól ismert mesehősökbe, és eddig a mesékből nem ismert, új szereplőkkel is találkozik. Akiket én találtam ki 🙂 Az én Fantázia országomban a régi, és az új együtt él, így kerek az én mesevilágom.

“…Újszerű megközelítés a mese műfaján belül. Itt nem csak jók vannak és rosszak. Nem csak “megbántam és semmi bajom nem lesz, megbocsátanak”…”

Szerintem, ahogy az emberek sem jók, vagy rosszak, úgy a meseszereplőimtől sem várhatom el, hogy csak jó, vagy csak rossz tulajdonságaik legyenek. Hiszen a legnemesebb jellemvonásokkal felruházott embereknek is vannak gyengeségeik. Fabatkó, egy kötelességtudó, szorgalmas nép tagja, szüleitől csupa jó viselkedési mintát látott. Mégis egy gyenge pillanatában, elkövetett egy akkor még jelentéktelennek tűnő ballépést, ami később súlyos következményeket vont maga után. De a becsületes népe, és a szülei példamutatása miatt, tudta mi a kötelessége, és a hibáját felvállalta. Ezt nagyon fontosnak tartom.

Ha a bejegyzés elnyerte a tetszésedet, csatlakozz az írói közösségemhez 🙂