Csodálattal kutatom Beatrix Potter, az angol író, illusztrátor, természettudós, és természetvédő életének történetét. Már életében is népszerűek voltak a könyvei. Nem csak a vidéki környezet és a háziállatok voltak hatással Beatrix Potter művészi és írói stílusára. Fantáziavilágát tündérek, tündérmesék és fantasztikum szőtte át. Ő nem csak egy „egyszerű” írónő. Gyönyörűen illusztrált mesekönyveinek története egy 6 éves kisfiú Noel Moore-nak írt levelével kezdődött. Ez a fiúcska az írónő utolsó nevelőjének a gyermeke volt. „Kedves Noel, nem tudom, hogy mit írjak neked, úgyhogy inkább elmesélem a négy kis nyúl történetét. A nevük – Flopsy, Mopsy, Cottontail – és Peter. Egy homokzátonyon, egy fenyőfa gyökerei között éltek az édesanyjukkal….” Figyeljétek meg a nyuszikkal illusztrált levelet! A mese főhőse, Nyúl Péter az egyetlen kis állat, aki álló helyzetben van. A testvérek közül nem ő rendelkezett a legszebb bundával, és bizony a füle, és a lábujjai kissé kajlák voltak. A mesében mégis ő a legédesebb, és legkedvesebb kis nyúl. Helen Beatrix Potter 1866. július 28-án, szombaton született Manchesterben a Kensington házban. Gazdag, unitárius szülei gyapot kereskedelemből szerezték a vagyonukat. A gyermek Beatrix luxus környezetben nevelkedett. Körbevették, és kiszolgálták az inasok, nevelőnők, lovászok, ápolók és szobalányok hada. Ebben a jómódú családban – a hideg, és érzéktelen édesanyja nevelési elvei miatt – mégis magányosan, és szorongva élte napjait. Társaságot csak a háziállatai a – gyíkok, tengerimalacok, gőték, madarak, egerek, denevérek, nyulak, macskák és kutyák biztosítottak számára. A ridegen nevelt Beatrix Potter-re nem volt jellemző az érzelgősség. Ha az egyik házi kedvence elpusztult, akkor örömmel látott munkához: felboncolta, vizsgálta, és lerajzolta a csontvázát a tetemnek. Ezt tevékenységét vajon „objektivitás” helyett, inkább „könyörtelenségnek” nevezzük? Nem is tudom. Életének ez a pontja elgondolkodtató. A meséiben az állatszereplői sokat szenvednek. Néhányukat kegyetlenül megverik, sokszor fogságba esnek, és menekülni kényszerülnek. Fennmaradt művei segítségével nyomon tudjuk követni a tehetségét.
Gyönyörű akvarell festmények kerültek ki a keze alól. A magányos gyermek kedvenc szórakozásai közé tartozott az olvasás, majd lefestette a történetek elképzelt szereplőit. A hétéves kislány rajzain már felfedezhetjük az egyedi vonalvezetést, és tónusozást. Születésének évében nagyapja vásárolt egy 300 hektáros birtokot, amit évente meglátogatott a szüleivel. Beatrix-t lenyűgözte a varázslatos vidéki élet ezer arca. Úgy érezte magát, mint a fogságból szabadult vadállat. A birtokon számtalan vázlatfüzetet rajzolt tele a megfigyelt növényekkel, és állatokkal. A családi kirándulások elmúltával sajnos újra magányos napokat élt meg a londoni otthonuk játszószobájában. Nem tehetett mást, mint hogy ilyenkor képzeletben újra bejárta a hűvös erdők ösvényeit, látta maga előtt a mezőn legelő őzek éber pillantását. Ezek az emlékképek megnyugtatták, és biztonságban érezte magát tőlük. Ügyvéd édesapja nagy hódolója volt a festőművészetnek, de sajnos még egy egyenes vonalat sem tudott rajzolni. Így aztán – ahogy sok más izgatott viktoriánus is – az új művészeti forma, a fényképezés felé fordult. Megvásárolta a legdrágább felszerelést, szüntelenül fotózta a családját. Barátjával, a festő John Everett Millais-szel tájak fotózásába fogott. Egy alkalommal Beatrix is velük tarthatott, és bemutathatta a képeit a festőművésznek. Millais rögtön meglátta a kislányban a tehetséget, és neki látott a tanításának. A családi birtok varázslatos részletei, az erdők, a virágok illata, és a festőpaletta – nagyjából ezek a gyermekkori élmények voltak hatással a felnőtt Beatrix Potter művészetére. Tudományos munkáját elősegítette a kislányként gyakorolt házi kedvencekboncolása, és az anatómiai rajzok. Rengeteget foglalkozott növénytannal, a gombák szakértője lett belőle. Egy ír mezőgazdasági tudós Fionnbhar O’Riordain később „ragyogónak” nevezte, és hitelesítette a botanikai munkáját Hogy egy kis pénzt keressenek, az 1890-es években testvérével egyedi képeslapok készítésébe fogtak. A lapokon többnyire egerek és nyulak kaptak helyet. 1890-ben Hildesheimer és Faulkner cége megvásárolt néhány rajzot Nyúl Benjáminról, hogy Frederic Weatherly A Happy Pair című művét illusztrálják vele. 1893-ban a nyomda újabb rajzokat vásárolt az említett költő Our Dear Relations című verseskönyvéhez. A következő évben Beatrix Potter sikeresen eladott egy békákból álló sorozatot a Changing Pictures nevű népszerű évkönyvnek. Elégedett volt a sikereivel, és elhatározta, hogy kiadatja a saját illusztrált történeteit. Végig járta London művészeti kiadóit. A hírneve végül elérte Frederick Warne-t, aki felajánlotta, hogy kiadója gondozásba veszi Nyúl Péter című meséjét. Beatrix meseszép rajzait színesben szerette volna megjelentetni, de ezt az ajánlatot az írónő visszautasította. Nem tartotta szerencsésnek a könyv színes nyomtatását. Meglátása szerint a színes nyomtatás túlzott költségekkel járna, és ez rontaná az üzleti sikerét. Ennek ellenkezőjéről végül meggyőzte Frederick Warne, és 1902. október 2. napján megjelent Beatrix Potter első színesben nyomtatott mesekönyve. Ekkor az írónő már betöltötte a 36. életévét. Beatrix már két éve együtt dolgozott a kiadóval, mikor felfigyelt a legifjabb Mr. Norman Warne-ra. Szerelem szövődött közöttük, és 1905. júliusában eljegyezték egymást. Beatrix Potter ekkor már 39 éves volt. Az írónő szülei azonban nem engedték a házassági tervek nyilvánosságra hozatalát, tekintettel arra, hogy a Warne család „csak üzletemberek” voltak. „Próbaidőre” kényszerítették a jegyespárt, hogy bebizonyosodjon, hogy a szerelmük nem múló szeszély. A szerelmespár boldogsága azonban nem tartott sokáig. Beatrix az egy hónapos családi nyaralásukat töltötte szüleivel Wales-i birtokukon, mikor Norman megbetegedett. Az írónőnek hazatérésekor azzal kellett szembesülnie, hogy szerelme Norman, augusztus 25-én meghalt vészes vérszegénységben, vagyis leukémiában. A gyászoló Beatrix elhagyta Londont, és megvásárolt Hill Top közelében egy kis farmot. A szüleivel töltött családi nyaralás után, eredetileg Norman-nel közösen szerették volna ezt a birtokot megszerezni. A Hill Top-i farm kreatívan hatott írói fantáziájára, és egy sereg újabb karaktere született. Könyveinek sikere pedig tovább gyarapította a vagyonát. Nyúl Péter figurája babaként is megjelent, és meséjéből társasjáték is született. Belevetette magát a mezőgazdaságba is. Alapított egy tenyésztő egyesületet, és megakadályozta, hogy a kihalófélben lévő Herdwick juh, végleg kipusztuljon. Meg akarta védeni a szeretett földjét, a fejlődő iparosodástól, és ezért felvásárolta a szomszédos földterületeket. Halála után a 4000 hektáros birodalmat hagyott egy nemzeti parkra. A vidéki Hill Top-ban megismerkedett William Heelis ügyvéddel, aki 1912-ben megkérte Beatrix kezét. 1913-ban, nyolc évvel Norman Warne halála után hozzáment a nála öt évvel fiatalabb ügyvédhez. Beatrix szülei a házasságukat ellenezték. Ezután az írónő élete a családi boldogságról és a farmgazdálkodásról szólt. Ezt tükrözik az ekkor született történetei is, mint például a Tomi Cica kalandjai, és a Kacsa Jolán kalandjai. Harminc évig élt boldog házasságban férjével, mikor 1943-ban tüdőgyulladásban, és szívelégtelenségben elhunyt, férje pedig tizennyolc hónap múlva követte őt.
Forrás: publicdomainreview.org
Ha a bejegyzés elnyerte a tetszésedet, csatlakozz az írói közösségemhez 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: