dr. Kerekes Pál Phd, egyetemi docensnek nagyon köszönöm, hogy időt szakított a fantasy, mese könyvem elolvasására. Így utólag már bevallhatom, nagyon féltem a kritikától. Hogy miért? Mert én sem vagyok nemesebb lelkű a többi írótól. 🙂
“Mit akarnak a szerzők a könyvük bírálójától?” Cathy Speight, az Indies Unlimited egyik közreműködője egy friss blogposztjában tette fel kissé rezignáltan a kérdést. Az első tippünk ugyebár az lenne, hogy egy őszinte véleményt, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a szerzők azt szeretnék inkább, ha az a vélemény azért nem “annyira” őszinte. A szerzők természetesen a szépet és a jót szeretik hallani, ha viszont bármi kritikát vagy hibajelzést kapnak, hajlamos átmenni duzzogósba, a legkicsinyesebbek – és egyben legszánalmasabbak – pedig még a rajongóikat is mozgósíthatják az “igazságtalan lehúzás” ellenében.
Az idézett poszt egy kéréssel zárul, hogy a szerzők legyenek kicsit befogadóbbak a kritikát illetően, hiszen a bírálók nem gonosz tréfának szánják, amit leírnak.
De nem szaporítom tovább a szavakat, lássuk dr Kerekes Pál véleményének egy részletét! 🙂 Ne lepődjetek meg, a mese főhősét eredetileg Bengának hívtam. A docens úr javaslatát követve neveztem át később Fabatkónak. A könyv megjelenése után kapott vélemények megosztottak abban a kérdésben, hogy ezt helyesen tettem -e.
“…Összefoglalóan úgy vélem, hogy egy technikásan vezetett cselekményű, igényes nyelvhasználatú, originális környezetet teremtő irodalmi alkotás a “Benga. Egy hibiszke, akit száműzött a mesevilág” című kisregény. A sztori követhető, a jellemek közel hitelesek. A terjedelem is megfelelő, nem túlírt, de nem is rövid, összecsapott a szöveg. Feltétlenül ajánlanám a címadó alak nevének megváltoztatást a fentiekben részletezett okból. Érdemes lenne a szereplők beszédének egyénítése, koruknak és helyzetüknek megfelelő egyénítése. Dramaturgiailag hasznos lenne a Burok, a mesevilág és az embervilág közötti fal erősebb kiemelése. Átkerülni, kikerülni a burokból, vagy felvállalni az ismeretlent és mégis átlendülni új terekre, új kihívások felé? Ez az örök emberi probléma. És szinte nehezebb a döntés, mint harcolni a kiismerhető rossz ellen. A könyv inkább olyan szálakat visz és bont ki, amelyek egyértelmű döntéshelyzetek felé sodorják a regénybeli alakokat. De az olvasókat érdekli az is, ha nem a jó győz…”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: