Erre a kérdésre, egy bizonyos kor után nem illik igennel válaszolni. Nagyon sajnálom, hogy ezt ilyen lekicsinylő hangnemben szokás kérdezni. De én nem zavartatom magam. Ha ezt a kérdést szegezik nekem, én mindig ugyanazt válaszolom:
– Igen, én még hiszek.
Úgy gondolom sokat tanulhatunk a mesehősök történeteiből. Sok tanulság van elrejtve bennük, és pszichológusok még terápiás célra is felhasználják.
“Képeket idéznek fel bennünk, és ezek gyakran erős érzelemmel párosulnak. Az érzelmek a változáshoz szükségesek – nélkülük semmi sem mozdul. A mesékkel történő terápia tehát érzelmeket ébreszt és ez nagyon hasznos lehet.”- vallja Verena Kast pszichológus.
Ahogy az életünket sem, úgy a meséket sem lehet előre kiszámítani. Sokszor előfordul, hogy nem a mi kezünkben van az irányítás. A mi életünkben nem a gonosz mesehős, hanem a sors kényszerít kerülőútra, de a zavar vagy mozdulatlanság még nem jelenti azt, hogy itt a vég. Mikor rosszul alakulnak a dolgaim, mindig ezzel biztatom magam. Aztán minden jóra fordul, mint a mesékben. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: