A titokzatos mesevilág nélkül felnőni lehet, de nem érdemes. Ugyanis a mese tanít, morális értékeket fogalmaz meg, gyógyít, és bátorít a nehéz időkben. De megtanít minket az együttélés törvényeire, és a népünk erkölcsi szokásaira is. Gondoljuk végig, miről is szólnak a mesék? Arról, hogy az éhes vándort be kell fogadni, és megvendégelni, az adott szavunkat mindig meg kell tartani, jó tettért jót vár az ember, és hogy a küzdelmeinket szemtől-szemben kell megvívni, nem alattomos módszerekkel stb.
Még nekünk felnőtteknek is szükségünk rá, hogy a legendák, és a mesék részei legyenek az életünknek. A régi titokzatos történetek ősidők óta végigkísérik az emberek életét. A legendák mesélése múlatja az időt, családokat, embercsoportokat hoz össze, fejleszti a kommunikációt, a képzelőerőt, pozitív érzésekkel tölt el, kitölti a rohanó élet okozta lelki ürességet. Az emberek minden ki nem mondott érzése, gondolata benne rejlik a legendákban.
Gépies, felgyorsult, praktikus világunkban az ember szíve annyira vágyik egy kis selymességre, örömre, mint a galamb a búzára. A mese, a legenda maga a csoda, az élet. Tükör egy szebb és érzelmileg gazdagabb világra.
Az embereket mindig érdekelték a mesék, és a titkos szobák, ahol el lehet rejtőzni, ahol tiltott tevékenységeknek lehet hódolni. Gondoljunk csak a középkori kastélyok vagy várak titkos szobáira, amelyek szerelmi légyottoknak, olykor politikai üldözötteknek adtak helyett.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: