Nagyok sok tanulmány, és kutatás bizonyítja, hogy az életben való bevállalásunk nem csak az értelmi képességeinken múlik. Ha fejlett az érzelmi intelligenciánk, akkor sokkal könnyebben tudjuk kezelni a konfliktusokat, nem esik nehezünkre segítséget kérni másoktól, vagy jobb a kitartásunk.
A nálam okosabb szakértőknek is az a véleménye, hogy a mese az érzelmi intelligencia fejlesztésének legfontosabb eszköze. A kisgyerek a mesehallgatás során nemcsak a szülőre, hanem befelé is figyel, saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot, ami segíti őt a nap folyamán felgyűlt belső feszültségei, negatív érzései, félelmei feldolgozásában. Nagyon fontosnak tartom a mesélés sajátos bensőséges hangulatát, ami megadja a gyerekeknek az érzelmi biztonságot. Fontos, hogy helyett adjunk az életünkben az érzelmi biztonságnak, ölelésnek, együttlétnek, vagy akár a közös reggelizésnek.
Fabatkónak, a kalandos életű hibiszke manónak is, szerető és gondoskodó családja van. Mikor bajba került, a biztonságot adó családi háttere segített neki abban, hogy felvállalja a hibáit. Most pedig következzen egy részlet a könyvemből.
“…Tűrte anyja féltő gondoskodását, majd megvacsorázott, aztán a szobájába ment lefeküdni. A házban soha nem uralkodott sötétség. A helyiségeket éjszaka is a falakból áradó sejtelmes zöld fény árasztotta el. Fabatkó félálomban hallotta még, ahogy a konyhában az apja javította Béb tönkre tett nyergét. Közben feleségével csendesen beszélgetett. Fabatkó türelmetlenül várta, hogy a konyhából a szülei neszezése elhalkuljon. Elszenderedett, majd a házra telepedett csendre riadt fel. Omán, és Szurka végre lefeküdtek…”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: