A meséket mindenki más-más módon fogadja be. A legfontosabb, hogy mindig alaposan, lassan és türelmesen olvassuk. Amikor végeztünk egy mesével, várjuk meg, amíg szép lassan lecseng bennünk. Egy kicsit még vele maradunk, a mese pedig velünk. Mint ahogyan az álmok esetében is, egy darabig még az ő világukban időzünk. A mese értelmezése tudatossá teszi a képeket és az összefüggéseket. Megmutatja egyrészt a kép és a cselekmény, másrészt pedig a lelki struktúra és a lélekben lezajló változások között fennálló kapcsolatokat. A pszichológia és az irodalomtudomány egymást támogatják a szimbólumkutatásban. Mindkettő a hermeneutika elvein alapul: az egy bizonyos szimbólumnak tulajdonított jelentésnek az egész mesében meg kell állnia a helyét, ugyanígy más mesék alkotta nagyobb egészben és rokon mítoszok meséiben is, akárcsak régi népek vallási hagyományában. A szimbólumok nyelve, amelyet ma már mélyrehatóan ismerünk, lényeges vonásait tekintve párhuzamos a különböző kultúrkörökben.
(forrás: Paul Emanuel Müller – Figyelem és szeretet)